Lager

Ezek a sörök alsóerjesztésű sörök, mely legmodernebb csoport. A korábbi sörök jellemzően sötét színűkkel ellentétben jellemző rá az "aranyszín"-űség. Főzésükhöz csak a meg nem termékenyített nőivarú komló virágát használják fel. A sör gyártása során alsóerjedésű élesztőt használnak, onnan kapta a nevét hogy az élesztő az erjesztés során a sörlé aljára süllyed. Maga az erjesztés pedig viszonylag alacsony hőmérsékleten (6-8 °C) történik. Az érlelés időtartama minimum egy hét, hőmérséklete pedig körülbelül 0-1 °C. Alsóerjesztésű sört elöször a XIX. században főztek a különböző ipari-élelmiszeripari felfedezéseknek köszönhetően. A legfontosabb ezek közül a Louis Pasteur által szabadalmaztatott eljárás, a pasztőrözés, melynek során a sört fejtés előtt egy-két percre 70 °C-ra melegítik fel, minek hatására a sörben maradt mikroorganizmusok elpusztulnak. A lager sörök egyik legismertebb típusa a Pils sör, amely az elsők között volt sikeres az alsóerjesztésű sörök kategóriájában. (A szó eredete a német lagern szóra vezethető vissza, melynek jelentése "tárolni" és a pasztörizálásra illetve a kész sör hűtésére utal, ami a tárolási időt növeli.)

Pilseni

A Pilseni sör 1842-ben született, a csehországi Pilsenben. [Az ottani sörgyárról tudni kell: 1840-ben az elkülönült sörfőzők egyesültek és modern sörgyárat alapítottak. 1842 óta védjegyként használják a Plzensky Prazdroj (németül: 'Pilsner Urquell, magyarul Pilzeni Ősforrás) nevet. Máig is világhírű termékei a 12 fokos világos Pilsner Urquell és a 14-18 fokos barna Gambrinus. A gyárnak fennmaradt különösen díszes kapuzata. A pils tipusú sörök jellegzetes, kesernyés ízüket bőséges komlótartalmuknak köszönhetik. Fontos jellemzője még a tartós habkorona, illatos, virágos bukéval rendelkező, lágy és elegánsan száraz, komlós utóízű világos sör. Alkoholtartalmuk 4 és 5% között van.

Buzasör

Vannak olyan fajták is, amelyekben keveredik az alsó- és a felső erjesztésű sörök készítésének egy-egy eleme. Ilyen például a búzasör, amely eredetileg felsőerjesztésű sörfajta, de néha a jobb érés érdekében alsóerjesztésű élesztőt is adnak hozzá. Emellett erjedés közben spontán tejsavas erjedés is történik. Ez a sör eredetileg német típus, amelynek észak-német, és dél-német változata is ismert, mára azonban már máshol is elterjedt. Nagy múltra tekint vissza, hiszen valószínűleg a bajor kolostorokban jóval előbb készítettek búzasört, mint árpasört, csak akkor még nem elegyítették a két gabona malátáját. Ma már ez a sör nem feltétlenül tisztán búzából, hanem minimum 50% búzamalátából (a maradék maximum 50% árpamaláta) készül, természetesen víz, komló, és élesztő hozzáadásával. Ízesítőanyagokat nem tartalmaz. Fanyar, száraz sör, amelynek színe a világossárgától a sötét sárgáig terjed. Van szűrt, és szűretlen változata is, a szűretlent Hefe Weizennek, a szűrt változatot Kristall Weizennek hívják. A búzasör fogyasztásának külön szabályai vannak: fontos, hogy lassan töltsük ki a pohárba, mert itt nagyobb a túlnyomás a palackban, mint az árpasör esetében. Mindig akkora poharat válasszunk, amekkora az üveg! A németek általában fél literes, magas, keskeny korsókban fogyasztják kedvenc búzasörüket 10-12°C fogyasztási hőmérsékleten. Ami az ízesítést illeti, ihatjuk tisztán is, de az észak német változatot (Weizenbier) gyakran hígítják málnaszörppel, a dél-német, müncheni változat (Weissbier) pedig citromszelettel az igazi.

Sörfőzés alapanyagai(élesztő)

Az erjedés mechanizmusa, mely során a cukor alkohollá és szén-dioxiddá alakul, sokáig rejtélyes folyamat volt a sörfőzők előtt. Mielőtt megismerték volna az "élesztőt", különféle penészgombákkal és vadélesztőkkel idézték elő az erjedés folyamatát. De voltak ennél meghökkentőbb módszerek is, a germánok ősi eposzában az Eddában, vagy a finnek Kalevalájában az állati nyálat említik. Egyes Amazonas menti törzsek még ma is úgy indítják be a sörszerű italok erjedését, hogy a törzs asszonyai egyszerűen beleköpnek a főzőüstbe. Louis Pasteur kutatásai alapozták meg a ma elfogadott "sörfőzési higiéniát", vagyis a különféle vadélesztők, baktériumok és penészgombák és mindazon tényezők kikapcsolását a sörfőzési folyamatból, amelyek az ital erjedését károsan befolyásolják, vagy a sör romlását okozzák. A tudóst foglalkoztatta az alkoholos erjedés folyamata és szabadalmaztatta eljárását a "nem romló sör előállításáról és tárolásáról".

Sörfőzés alapanyagai(viz)

A sörgyártásra alkalmas, jó víznek abszolút tisztának, szagmentesnek és minél lágyabbnak kell lennie. A legalkalmasabb források a mélyfúrású kutak. Ma már különféle eljárásokkal olyan vizet lehet csinálni, amilyet csak akarunk, mindez csak költség kérdése. Vannak sörgyárak, akik kifejezetten büszkék a természetes forrásból származó vízre, ezt meg is fizettetik a fogyasztóval. Az egyik finn sörgyár húszezer éves "abszolút szennymentes" vízből főzi sörét, ugyanis a sarkvidéki jeget olvasztja fel.

Sörfőzés alapanyagai(komló)

A komló a sör fűszere, ez adja jellegzetes keserű ízét. A komlóban található alfa-savak csíraölő és konzerváló hatása megnöveli a pasztörizálatlan sörök eltarthatósági idejét. A komlóban található lupulin nyugtató hatású, ez okozza az egy-két pohár sör elfogyasztása utáni kellemes bágyadtságot. A komló kétlaki nővény a sörfőzéshez, pontosabban az alsóerjedésű sörök főzéséhez a meg nem termékenyített nőivarú egyedek virágát használják, ugyanis a megtermékenyített virág magjai gátolják az alsóerjedésű sörök tisztulását. éppen ezért Európában csaknem teljesen kiirtották a hímivarú egyedeket. Angliában viszont a felsőerjesztésű ale-k készítésénél ez egyáltalán nem volt zavaró. Az angolok rögtön ideológiát is gyártottak a dologhoz, mondván, mit lehet várni egy olyan sörtől, amelyet "szomorú, egyedülálló és magányos" komlóval készítenek. Napjainkban a komlót már nem a természetes, hanem bizonyos "előfeldolgozott" állapotában használják. Ilyen előfeldolgozás a komló pelletezése, amikor a komlót apró, kemény golyócskákká sajtolják. Ezzel csökkentik a térfogatát és a szállítási, tárolási költségeket is. Másik általánosan ismert és használt formája a komlónak a komlókivonat, mely egy zöldes, fekete színű massza, amely tartalmazza a növény keserű anyagait és mindazokat az alkotóelemeket, melyek a komlót a sörfőzés nélkülözhetetlen alapanyagává teszik.

Sörfőzés alapanyagai(maláta)

A sörfőzéshez használt maláta tulajdonképpen csíráztatott és aszalt árpa. A malátázás során a gabonaszemek keményítőtartalmának nagy része cukorrá alakul. Régen minden sörfőzdéhez tartozott saját malátázó, ma már sok gyár készen vásárolja a malátát. A malátázás során a friss és egészséges gabonaszemeket a szükséges időre (50-90 óra) beáztatják, és egy magas páratartalmú, meleg helyiségben szétterítik és csíráztatják. A csírázás néhány nap alatt végbemegy és közben a gabonaszemekben lévő enzimek a keményítőt nagy molekulájú cukrokká alakítják. Közben a malátarakást folyamatosan forgatják, hogy a gabonaszemek kellő mennyiségű levegőt, hőt és nedvességet kapjanak és nehogy befülledjen, berohadjon a rakás. A csírakezdeményeket eltávolítják és a gabonaszemeket kiszárítják, aszalják. A szárítás időtartamától és hőmérsékletétől függően különböző malátákat kapunk, a 75-85 °C-on szárított malátát bécsi, a 100-110 °C-on szárítottat sötét, vagy müncheni típusú malátának nevezik.