A sör gyógyszer

A sör a legősibb italaink közé tartozik. Már Kr. e. 3500 táján is erjesztettek gabonát a sörfőzéshez – jóval előbb, minthogy kenyérsütéshez használták volna. Néhány száz évvel ezelőtt még biztonságosabb volt sört inni, mint folyóvizet, mert a sörfőzéshez a vizet felforralták. Szakértők szerint méltatlanul marasztalják el a steril, mérgező anyagoktól mentes, izotóniás sört.

A sör tökéletes táplálék: vizet, szénhidrátot, fehérjét is tartalmaz. Enyhe alkoholtartalma javítja a vérkeringést, s a mértékletes sörivóknál kisebb a szívbetegségek kockázata, mint a sör rabjainál és az absztinenseknél. A sör 93 tömegszázaléka víz. Kis alkoholtartalma miatt a többi alkoholos italnál jobban oltja a szomjat. Mivel a sörök többsége izotóniás (ozmózisnyomásuk megegyezik a szervezet folyadékainak ozmózisnyomásával), a sörfogyasztás alig hat a szervezet vízháztartására.

Fél liter sörben körülbelül 15 g, csíráztatott árpából származó szénhidrát van. Ebből nem egészen 2 g erjeszthető cukor, a többi dextrin (köztitermék, amely akkor keletkezik, amikor a keményítő maltózzá és d-glükózzá alakul át). A szénhidrátok fontos energiaforrások; egy üveg (fél liter) sörből kb.180 kcal-t nyerhetünk (ugyanennyi kólából 240 kcal-t, sovány tejből 200 kcal-t), de más cukros ételektől, például a lekvároktól és az üdítőitaloktól eltérően a sör nem gyorsítja a fogszuvasodást.

Érdekes módon az etanol kalóriaértéke 7,1 kcal/g – majdnem kétszerese a szénhidrátokénak, amelyek 4,1 kcal/g energiát szolgáltatnak. A sörben kis mennyiségű rostos anyag – növényi sejtfalat alkotó poliszacharid (például cellulóz és pektin) – is van. Egy üveg barna sörre 1 g rost jut, a világos sörök ennek a felét se tartalmazzák. A közhiedelemmel ellentétben a sörben nincs zsír. A „sörhas” valószínűleg az alkohol étvágygerjesztő hatásának tudható be. Ezt a hatást némiképp csökkenti a sör szén-dioxid-tartalma, amely arra készteti a sörivókat, hogy kis adagokban kortyolják a sört, s hagyjanak időt szomjuk csillapítására. A szénsavas italok elősegítik a gyomorsavképződést (az emésztést), serkentik az izmokba, az agyba, a tüdőbe és a vesébe tartó véráramot. A fogyókúrázóknak mégis csökkenteniük kell a sörfogyasztást, mert a szervezet inkább a sörből származó szénhidrátot égeti el a lerakódott zsír helyett.



Talán meglepő a sör nagy fehérje- és vitamintartalma is. Egy üveg sörben kb. 2 g fehérje van, ennek egyhetedét teszik ki a fehérjealkotó aminosavak. Az aminosavak fontos szerepet játszanak az enzimek aktiválásában, a szervezet pH-jának szabályozásában, a tápanyagok energiájának átalakításában, hogy az izmok számára használható energia keletkezzék. Az aminosavak főként a malátából kerülnek a sörbe.
Még érdekesebb, hogy egy üveg sör csaknem 4 g B-vitamint tartalmaz: niacint, pantoténsavat, piridoxint és riboflavint. A sörben jelentős mennyiségű folsav is van (üvegenként 26 μg) – a terhes nők ezzel a vitaminnal csökkentik a magzat gerinc rendellenességének esélyeit. A sörivás egy másik előnye, hogy a sör – néhány más italtól eltérően – viszonylag kevés nátriumot tartalmaz. A sörben a Na:K arány 1:4, míg egyes sportitalokban 29:1 az arány.

A sörben rendszerint kevés a kalcium, csak fele annyi, mint a fehérborban, és a nitráttartalom (üvegenként kb. 5 μg) jóval kisebb, mint az Egészségügyi Világszervezet által felállított határérték.

Mérgező fém, például kadmium, króm, kobalt, ólom, higany és ón szinte nincs is a sörben. Ennek részben az az oka, hogy a sörfőzdék gyakran forrásvizet használnak, amelyben kevés a vegyszer, s ebbe a vízbe nem kerül ólom a régi vízvezetékből. Másrészt az élesztőben levő, kéntartalmú csoportok az erjesztés során szivacsként szívják magukba a nehézfémek többségét. A sör alumíniumtartalma is alacsony. A földkéregben minden fémnél több alumínium van, s szinte minden élelmiszerben kimutatható alumínium. Az angol földművelési minisztérium adatai szerint a sör 5 -6500 ppb, legtöbbször kb. 100 ppb alumíniumot tartalmaz (kb. 57 μg-ot üvegenként). Ugyanennyi alumínium kerül a dobozos kólába és 36-szor ennyi a teába. Bár a szokásos, környezetben előforduló alumíniumkoncentráció nem mérgező, néhány éve összefüggést próbáltak kimutatni az élelmiszerek alumíniumtartalma és az Alzheimer-kór között. Ma már inkább érrendszeri okokra vezetik vissza a betegséget, de az alumíniumot a közvélemény most is kerülendőnek tartja. Többen aggódtak, hogy a savas sört alumíniumdobozban vagy – hordócskákban árulják, a védőbevonat azonban megakadályozza, hogy az alumínium a sörbe oldódjék.

A sör – egyéb jó tulajdonságai mellett fertőtlenítő hatású és steril. A XII. században a német szerzetesek gyógyító céllal tettek a sörbe komlót, míg a XIV. században a flamandok a kesernyés íz miatt adtak komlót a sörhöz, amely szállítás, tárolás közben sem romlott már meg. A komlóból származó gyanta és az alkohol antiszeptikus hatású. A sörcefre főzése is kiűzi a baktériumokat a sörből.

A mérsékelt sörfogyasztás feltehetően nem károsítja az egészséget – az angol söripart egyébként több rendelkezéssel szabályozzák, mint a gyógyszer- és radiokémiai ipart együttvéve. Sőt, a mérsékelt sörfogyasztás hasznos lehet: az 1970-es években publikáltak először olyan dolgozatokat, amelyek kapcsolatot állapítottak meg a mérsékelt alkoholfogyasztás (átlagosan napi egy üveg sör) és a szívbetegségek esélyének csökkenése között. Úgy tűnt, hogy azokat, akik kevés sört vagy bort fogyasztanak, kevésbé veszélyezteti a szívinfarktus, mint az absztinenseket. Többen azonban úgy vélték, hogy az adatok nem megbízhatóak, mert a felmérésben szereplő absztinensek között olyanok is voltak, akik
szívbetegség vagy más egészségügyi okok miatt hagytak fel a komoly alkoholfogyasztással.

Újabb, feltehetően kevésbé torzított vizsgálatok is azt állapították azonban meg, hogy heti 14 alkoholegység (hét üveg sör) kisebb kockázatot jelent a szívbetegség szempontjából, mint az iszákosság vagy az absztinencia. Kimutatták például, hogy az alkoholfogyasztás megnöveli a nagy sűrűségű lipoproteinek (HDL) mennyiségét a vérben, s ez csökkenti a koszorúér-megbetegedések kockázatát; a mérsékelt alkoholfogyasztás miatt nő a HDL-koleszterin, csökken az LDL-koleszterin mennyisége a vérben (LDL: kis sűrűségű lipoprotein), ami csökkenti a szívinfarktus esélyét.

A szálas LDL-koleszterin az artériák falához tapadva hálószerű képződményeket kelt, amelyek érelmeszesedéshez vezethetnek. A tömör, golyószerű HDL-koleszterin megrongálja az LDL-koleszterin hálóit, az LDL-eket kilöki, s így az artériát megtisztítja. A mérsékelt alkoholfogyasztás az epekőképződést is visszaszorítja. Epekő általában akkor képződik, ha az epe túltelítetté válik a koleszterinnel. A kutatások szerint az alkohol csökkentheti a koleszterinszintet, s ez nem kedvez az epekő kialakulásának.

Egy 70 kilogrammos ember mája óránként 7 g alkoholt (kb. fél üveg sört) képes feldolgozni, 24 óra alatt legfeljebb 150 g-ot. Ha valaki egyszer-egyszer a kelleténél többet iszik, nem esik baja (ha nem vezet autót, nem nyúl gépekhez és nem megy ki a forgalmas utcára). A komoly alkoholfogyasztás azonban szívbetegséget, májzsugorodást, elhízást, romló reflexeket, viselkedésbeli változást, családi, egzisztenciális gondokat okozhat.

Tehát igyunk egy keveset, és ne felejtsük el, hogy a cigarettázás sokkal kockázatosabb, mint az ivás. A brit belügyminisztérium statisztikái szerint ugyanis 1990-ben a dohányzás négyszer annyi halálozáshoz vezetett, mint az alkoholfogyasztás.